A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sztorik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sztorik. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. november 10., szombat

Star Wars rajongó

Lassan 7 éves lesz a kisfiam és most jöttem rá (amikor Sucikának írtam a fiús játékokról), hogy már legalább másfél éve (ha nem több) igazi Star Wars rajongó.

Hogy ez miben merül ki?

- lerajzolja: olyan szinten inspirálja a kölköt, hogy ez az egyetlen téma, amiért képes óriási rajzokat készíteni. 3-4 db A/4-es lapot összeragaszt és arra rajzol.

 - mesél róla: képes valamelyik csatából idézni, hogy ki hol volt és mit csinált és milyen űrrepülőgépe van

- megépíti Lego-ból

- olvassa (nézegeti)

- szerepjátékot játszik vele

- matricázza,

- számolja: összeadja, kivonja, összehasonlítja

- kreatívkodik vele (na jó ezt még én csináltam) , szóval pontosabban inkább megcsodálja a SW hópelyhet

- még az iskolatáskája is SW

- farsangozik vele , anyját SW vers kiagyalására ösztönzi

- szülinapozik (vadászat játékot játszik vele - bubisat és keresőset, Jedi kiképzésen vesz részt, SW bingot játszik, megmenti Leia hercegnőt, lézerkardozik, lefagyasztja Han Solot, ledobja Darth Vadert, Dagobah alagútján átmászik, tekézik, ügyességi játékokat játszik, tortát eszik)

- karácsonyozik : kipörgetős autómatából pörgetett SW figurákkal díszíti a girlandot :)

- filmen nézni

- társasozik vele

- abc-t tanul

- hangot generál

- puzzlet rak

- persze a gépen is játszik vele

- SŐT! Még a zenéjét is hallgatja: egyik nap apja elfütyült egy részletet és ő megmondta, hogy ez a Mos Eisley kantinban játszották a zenészek.


Itt meg is hallgathatjátok :)

Egyik nap pedig valamilyen Star Wars-os tankot szeretett volna lerajzolni. Google, képek, kiválasztottam az elsőt, mgkérdeztem, hogy ez jó lesz-e, erre felháborodottan közölte, hogy "Anya mondtam, hogy a geonosisi csatában harcoló tankot szeretném". Pfű, rá kellett jönnöm, hogy van még mit tanulnom ;)

 


2012. október 16., kedd

Focis szülői értekezlet alatt készült rajz


 A focis szülői értekezlet alatt bent lehettek velünk a fiúk is. Hamarosan látványosan unatkozni kezdtek. Ekkor Marcsi batárnőm előhúzott pár papírt és 1-2 tollat a táskájából. Zalán ezt a rajzot készítette. Nemrég mutattam egy szórólapos autós kollázst, amire egy kockás takarót is rajzoltunk. Ezen a rajzon köszönt nekem vissza ;)


Rengeteg giliszta és csiga díszíti a rajz alját.


A kedvenceim ezek a madarak. Épp kiürítik a felesleges kaját :D :D



2012. szeptember 29., szombat

Hogy vagytok, egészségben?

Amikor Zalán a papánál vagy a mamánál nyaral minden nap hívjuk telefonon. Nagyon szeret beszélgetni velünk , elmeséli, hogy mi történt vele aznap. Egyik nap, nem kis meglepetésünkre ezt kérdezte tőlünk:

És hogy vagytok, egészségben?

2012. szeptember 20., csütörtök

Bonyolult



Mostanában, ha egy ismerős anyukával találkozom, akinek most kezdte a sulit a gyerkőce, rögtön nekem szegezi a kérdést: "És Zalán hogy bírja a sulit?"

Eddig azt mondtam mindig, hogy bírja. Nem lelkesedik, nem sír, olyan közepes. Így pár hét elteltével többen mondják, hogy már nem akar menni  a gyerekük, sír, hogy nem akar menni.. Szerencsére ez eddig elkerült minket (sírás ugyan volt, de csak olyanok miatt, hogy rosszul készítettük be a cuccot vagy elfelejtettünk valamit, amit meg kellett volna csinálni), de gyanítom, hogy már nem sokáig.

Ma reggel ugyanis szomorúságot láttam Zalán arcán. Megkérdeztem tőle, hogy miért vagy olyan szomorú picikém? Erre ezt felelte:

"Anya! Az iskola olyan bonyolult".

Majd szomorú arccal beszállt a liftbe, visszafordult, dobott még egy puszit és elment :(

2012. szeptember 15., szombat

Első bőrkabát

A mai ügyintézés során betévedtünk egy bizományiba, ahol Zalán talált magának egy bőrkabátot. Felpróbálta tetszett neki és annyira vagányan állt rajta, hogy nem tudtam otthagyni. Egy otthoni magyarázkodást férjnek megért ;)

2010. május 24., hétfő

2010.05.18.

- Anya! Ma este elmegyünk az Esztivel meg a Tinával (két ovistárs) bulizni!
- Igen? És hova mentek?
- Egy discoba :)

2009. szeptember 22., kedd

Egyedül elalvás este

Hát ezt is megértük. Egyik este nagyon kikeltem magamból, hogy már megint a földön kell aludnom. Egyátalán nem volt hozzákedvem. Zazi látta ezt és így szólt:

"Anya én már nagyfiú vagyok, te kimész a szobából és akkor nem kell Neked többet a földön aludni".

Olyan édes volt, annyira aranyos. És kimentem. És ő egyedül elaludt. Hurrrá!

2009. július 7., kedd

Transformers

A hajam égnek állt, amikor végre felfogtam, hogy a fiamat bárhogy is igyekeztem hadakozni ellenük, érdeklik a transformerek. Én akkor még nem értettem, hogy mi a jó bennük, csak azt láttam, hogy olyan félelmetes szörnyűségek. Azóta persze ezt már másképp látom ;) tudom, hogy robotból mindenféle járművekké képesek átalakulni és hogy tök klafák :)

Zazikám egyik nap épp az egyik Transformerrel játszott én meg néztem. Erre ezt mondta:

Anya, amikor Te is fiú leszel , te is kapsz ilyen tanszformákat! :)

2009. május 20., szerda

Anyajegy :)

Megkérdeztem Zalántól, hogy lefényképezhetem-e a mellkasán lévő anyajegyét.
Megengedte, majd rögtön ezt kérte:
"Most a Zazijegyet is, jó?"

2009. május 12., kedd

Abacus

10-ig már nagyjából megy a számolás:

Első beérett eper az erkélyen

Jelentem beérett az első saját érésű eprünk az erkélyen.

Szép piros, látjátok?


Totó megilletődötten mutatja,


Majd belakmározza :)

Azt mondja, édes volt, de mivel csak 2 szem volt beérve összesen, ellenőrizni nem tudtam:)

2009. március 9., hétfő

Mentőség

Apjával játszanak a szobában, én a nappaliból hallom, ahogy Zé kiabál:

Mentőség jöjjél!

A játék végeztével mondom nekik: Nagyon büszke vagyok Rátok, szépen játszottatok.

Erre Zazi: Engemre is?

2009. február 27., péntek

Betegség avagy Zé esete a formázott sültkrumplival


Zazinak 1 nap alatt 2x volt láza, azóta semmi. Nagyon fájlalta a pociját is, így előbb magamtól, aztán orvosi beleegyezéssel diétára fogtam.
A krumplit nem nagyon szereti, így a következő cselhez folyamodtam, hátha megeszi. Sült krumplit csináltunk minden nélkül és a gyurmához is használatos formákkal megformáztuk a krumpliszeleteket. Majd kisütöttük az egészet.
Az "okosok" mindig azzal tuningolják a mezei anyukák agyát, hogy "humorosan" meg "játékosan" kell megoldani az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket.
Régebben amikor Zazi soha nem akart felöltözni, egy anyuka azt tanácsolta nekem, hogy mondjak neki mondókákat közben vagy énekeljek, akkor majd sikerül, ő is így csinálja. Hát kérem ez azért nem így működik. Én mondókáztam meg énekeltem , a gyerek üvöltött és amikor végre sikerült rá felcseleznem a cipőt, egy rándítással leszedte a lábáról a másodperc töredéke alatt :))))) Vicces volt és persze nagyon kiábrándító is. Azt hiszem ezeknek a "cseles" anyukáknak a gyerekeire egyébként is fel lehetne adni a cuccot minden erőfeszítés nélkül , de így legalább sikerélményük lehet :)
Hát jelentem, minden igyekezetem ellenére ez a "trükkös"módszer megint nem járt sikerrel. Ugyanúgy nem ette meg a krumplit játék ide, formázás oda, pedig ő is segített készíteni :)))) Na bumm, erre varrjatok gombot!


2009. február 17., kedd

Zalán és Buz Lightyear


A tegnapi nap bővelkedett eseményekben. Zé magával vitte az oviba a Buz Lightyear figuráját. Délután öltözés alatt rögtön kivette a kis Bobis (Bob mester) táskájából és nem akarta elengedni. Már az oviban elkezdett kiabálni: "Buz Lightyear! Toy story! De a csúcs az volt, amikor kijöttünk az oviból és ezt kiabálta az utcán torka szakadtából, miközben az égbe emelte Buzt:

"Buz Lightyear! Toy story! A végtelenbe és tovább! :)

2008. február 3., vasárnap

Nagy elhatározás

Ma Szakcson voltunk, megünnepeltük Ági mama szülinapját (még decemberben volt), névnapját és Anya szülinapját (ezek januárban). Ági mama nagyon finomakat főzött, Sanyi papa meg nagy tettet hajtott végre: nem nagyon szeretem a husit enni. Mivel mama finom vadpörköltet készített papa nem akarta, hogy ne egyek belőle. Meglepő sok türelemmel és kedvességgel imátkozott belém minden egyes falatot. Voltunk lent a patakparton faágakat, csigákat és gesztenyét dobáltam a vízesésbe és néztük, hogy a túloldalon hogy jön kifelé. Nagyon izgis volt, apáék alig tudtak hazacipelni. Jól van na, dolgozzanak meg egy kicsit ők is... :) Ja és képzeljétek: új kedvencem van! Persze azért Shrek-et sem hanyagolom :) Anyának fogalma sem volt róla, hogy ki az a Thomas, de már annyiszor hallott róla, így megrendelte nekem DVD-n. Úgy gondolta nagyot nem tévedhet, mivel Thomas, egy gőzmozdony. Én meg imádom a vonatokat. Apa és anya véleményét inkább nem írom le, de nekem tetszik és ez a fő! Tomának hívom. Sz nélkül. Hm. Ja és a zenei ízlésem is kezd formálódni: új kedvencem a Múkuska, mókuska felmászott a fára c. dalocska mellett a Nine Inch Nails Hurt c. száma. Tegnap kiköveteltem, hogy 25x egymásután tegyék be nekem.

2008. január 21., hétfő

Hómájom

Mivel a hó elolvadt, és ki tudja mikor fog újra esni, anyának az jutott eszébe, hogy mi lenne, ha lenne egy saját bejáratú hóemberem, ami csak tél végén "olvad majd el".
Apával elkezdtek fúrni-faragni és kreatívkodni. Mögöttem látjátok az eredményét. Mivel a kiejtéssel akadnak még gondjaim, nemes egyszerűséggel hómájomnak neveztem el őt.

2008. január 5., szombat

Nói, Zasz és a zöld játéktároló esete


Ez az 50 Ft-os játéktároló beindította mindkét gyerek fantáziáját:

Az egyik képen szépen látszik Zé egy korábbi akciójának végeredménye, a tapétától megfosztott szürke betonfal :)))))

2007. szeptember 28., péntek

Egy délelőtt Szalaiéknál + az első igazi hiszti

Ma hajnalban apának Budapestre kellett menni dolgozni. Mivel Anya is dolgozik reggelente megoldatlanná vált a felügyelőm személye. Anya elhívhatta volna mamát is, de mivel most csak 2 óráról volt szó nem akarta ezzel terhelni. Megkérdezte Tündit nem vállal-e el. A válasza "De igen, hozdd csak fel!" volt. Nagyon megörült, de egyben izgult is, hogy fogjuk átvészelni ezt a 2 órát. Jelentem nagyon jól éreztem magam Tündivel és Nórival (na meg egy idő után Zolival, aki a rossz idő miatt nem tudott dolgozni). Amikor anya hazaért egy elégedett, etetőszékben üccsörgő kiskrapekot talált, úgyhogy Tündivel egyeztetve elment még a városba ügyintézni 1 órát. Tündi elmesélte anyának, hogy milyen angyal voltam, nem volt velem semmi gond: nem dobáltam, nem hisztitem, nem sírtam utánna. Még egy órát ott töltöttünk kettesben is (ekkor persze rákezdtem a dobálásra, hisztizésre), de délben anya azt mondta, hogy most már haza kell menni ebédelni. Na ekkor történt meg az, amire anya nem számított. Akkora sírásba kezdtem amiatt hogy nem akartam hazamenni, hogy fel kellett kapjon és hazavigyen. Na de eddig én ilyenkor pár perc alatt abbahagytam a sírást, de most NEM!!!! KITARTÓAN 20 PERCEN KERESZTÜL ORDÍTOTTAM TORKOM SZAKADTÁBÓL!!!!!!!!!!!!!!! Anya nem vesztette el a lélekjelenlétét és hagyta, hogy szépen megnyugtassam magam. Addig elpakolta az ügyintézés maradványait és előkészítette az ebédet. 20 perc után aztán magamtól abbahagytam a sírást és széles vigyorral a számon odahúztam őt a hűtőhöz. Anya szerint ez volt életem első komolyabb hisztije....

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...