A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felnőtt munkák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felnőtt munkák. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 6., kedd

A kis tűzmester

Ezt a nevet családon belül ragasztottuk rá Z-re, mert annyira szeret tüzet rakni.

Sokszor sütünk-főzünk a szabadban, ilyenkor már reggel izgatott, hogy tüzgyújtás lesz. Begyűjti a hozzávalókat: kisebb ágakat, fadarabokat:

A tujáról leszedegeti az leszáradt termést (ez olajtartalma miatt jól ég)


Aztán pedig ő őrzi a tüzet, mindig ügyel rá, hogy ne aludjon ki. Ha kell tesz rá.

Vagy csak csodálja :)


Ha kell megbökdösi, hogy jobban égjen.


Mára egész ügyesen bánik a tűzzel: tudja, hogy nem szabad belenyúlni, tudja, hogy mikor szabad rátenni és mikor nem. Ezek még tavalyi képek, de a lényeget visszaadják szerintem.

Büszke vagyok rá!

2011. június 12., vasárnap

Lakásfelújítás 2. rész: segítséggel még örömtelibb a munka

Zalánt a mai napon ökrös szekérrel sem lehetett volna visszatartani a tépkedéstől :)))))

Egyre nagyobb felület lett szürkébb.


És ekkor bevillant egy régi kép.Amikor megvettük ezt a lakást, ebben a szobában egy hatalmas giccses, faltól falig érő vízesés poszter volt, nagyon menő volt ez a 80-90-es évek környékén. Mielőtt megszabadultunk tőle "kezelésbe vettük" Kiéltük rajta minden alkotóvágyunkat. Ha találok róla képet azt is mellékelem majd. Emlékszem, hogy Bruce Willist beültettük a vízesés előtt lévő kis tóba, úgy nézett ki,mintha valami wellness hétvégén lett volna :)

És pont azon a falon még fent volt a tapéta. Volt nekem régen egy Adidas pólóm, amire ez volt írva :

"SOME ARTISTS DON'T NEED A CANVAS"

Ez szabad fordításban kb: annyit tesz, hogy némely művésznek nincs szüksége festővászonra.

Hát nekünk sem volt. Fogtuk azt a hatalmas falfelületet és eldöntöttük, hogy letépés előtt még jól kidekoráljuk. Persze jó lett volna ezt az élményt valakivel megosztani, ígyhát szóltunk az egyik szomszéd kislánynak, aki örömmel csatlakozott hozzánk.

Rajzoltunk rá dínókat, tankokat, egy éppen kitörő vulkánt, űrhajót, pillangót, házat,


aztán befestett kezünkkel lenyomatokat csináltunk és még körbe is rajzoltuk.


Tapétát repegettünk : azért van rajtuk szemüveg, mert nem szerettem volna, ha a fűrészporos tapéta apró részei a szemükben landolnak)

Vagdostunk
spakliztunk, létráztunk


Aztán észrevettem egy jó nagy mennyiségű papírfecni gyúlt össze. Elkezdtük zsákba rakni. Megkérdeztem őket, hogy az éppen kezemben levő papírfecniről mi jut eszükbe. Hát egy kutya - vágták rá egyszerre.

Kutyafej / Dog head


Aztán jól belemerültünk a játékba. Sorba hozták a fecniket, beazonosítottuk, majd én eltéptem és szépen a zsákba raktam . Hurrá kész a takarítás (nagy része)!!!!!!

Így lett az első látásra üres tapétafecnikkel tele lévő szobából járművek, állatok és ruhadarabok lelőhelye. Volt ott pl: egy

Porsche

Egy kiscsikó / little horse


Elefántfej / Elephant head

Egy igazi kardhal / swordfish

Cipő / shoe


dögvő dínó fej, ugrató, hullám, kémény és még sorolhatnám órákon keresztül ...

Jó móka volt!

Pár nappal később készítettem a 2 kisinasnak egy oklevelet a nap emlékére:



Ezt a bejegyzést belinkeltem ide:

http://quirkymomma.com/2011/its-playtime-weekly-link-up/

Lakásfelújítás a gyerek szemszögéből 1. rész

Nem vagyok a gyermeki lélek nagy ismerője, de egy dolgot biztosan tudok és állítok. Annál nagyobb örömet/lelkesedést/igyekezetet egy "játék" iránt, mint amit akkor látsz a kisgyerekeden ha hagyod, hogy igazi felnőtt dolgokat csináljon, még nem nagyon tapasztaltam.

Ezért is engedtük neki, hogy ő maga is aktívan részt vegyen a lakásfelújításban. Gondoltuk a hétvége legyen még a miénk majd hétfőn elkezdjük a munkát. Tegnap viszont Zs. megengedte Zalánnak, hogy egy kicsit lerepegesse a tapétát. Hát alig lehetett rábeszélni, hogy hagyja abba, ma még nem akarjuk elkezdeni.


Olyan örömmel mutogatta, ha egy nagyobb darabot sikerült egyben lehúzni:

Folyt. köv.

2011. május 3., kedd

Kerti munkák

Pár héttel ezelőtt lementünk a nagyikhoz veteményezni. A szántóföldön kitaláltam, hogy rajzoljunk kapával a földre. Zalán rajz helyett megpróbálta leírni egyedül a nevét. Mostanában nagyon érdeklik a betűk. Mindig a nevét írogatja. Sajnos kicsit félre sikerült, de olyan jól néz ki, hogy mindenképpen le szerettem volna fényképezni.










Aztán én csak erőltettem azt a rajzot és hogy meg is mozgassam őket kitaláltam, hogy csigavonalat rajzolunk, amin aztán futkározni is lehet majd. Ez telitalálat volt.



Zalán kipróbálta az "utalót" vagy más néven sorozót.






Az írás témára szeretnék még picit visszatérni.

Az oviban azt mondják, hogy ne hagyjuk őket, ha írni akarnak.


De mit tegyek? Lemásol dolgokat, nem is veszem észre.


Nagyon sok mindent olvasgattam már a témában. Mind a két ellentétes fél (ellenzők és támogatók) mond logikusnak tűnő és elfogadható dolgokat. De döntenem végülis nekem kell. Úgy döntöttem az ösztönömre hallgatok. Ebben megerősített az is, hogy hétvégén, amikor otthon voltunk, anyu előhozta az ovis rajzaimat. Hát mit látok ez egyiken? Megpróbáltam leírni a nevem. Persze jó kis tükörírással :) Aztán mégis megtanultam helyesen írni. Ez meggyőzött.


Tegnap az interneten találtam pár betűgyakorló feladatot itt és itt - pontokat meg vonalakat kell összekötni és abból lesz a betű - és odaadtam neki. Ha már próbálkozik az írással, legalább jól tanulja meg. Megmutattam neki és azt mondtam, hogy ha lesz kedve, majd gyakorolhat ezen. Nem kell most és egyátalán nem muszáj. Csak ha majd lesz hozzá kedve. Gondoltam majd valamikor pár nap/hét múlva nekiugrik.


Azonnal lecsapott rá. Térültem-fordultam és látom már csinálja is. Megcsinálta az összes nagy és kisbetűt is.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...