Szombaton reggel Z. már fél 6-kor fent volt. Éber volt, mint a csík. Apját átküldtük a szobájába, hadd aludjon még, mi meg megnéztünk egy filmet.Régen nagyon szerettem, kíváncsi voltam, hogy tetszik-e még. És hogy a fiamnak tetszik-e. Jelentem: IGEN.
Francia film, Párizs, lökött helyzetek -bírom.
Zalánnak "Mimiszikű" (indián nyelvén: macskapisi) tetszett a legjobban. Nekem is, bár titokban remélem, hogy ha egyszer végre eljutunk Párizsba Zalánom az Eiffel tornyot nem Mimihez hasonló módon mássza meg ;)
Akik nem ismerik, íme egy rövid tartalom (netről):
Stephen, a zaklatott életű párizsi tőzsdeügynök meg volt győződve róla, hogy az életben nem érhetik már meglepetések.Egészen addig, amíg meg nem ismerte Mimi Sikut, aki a venezuelai esőerdőkben egy indián törzzsel él, és történetesen a fia...Steph újdonsült apaszerepében és tősgyökeres városlakóként rádiótelefonja és számítógépe nélkül valahogy túléli a venezuelai dzsungel(tor) túra óriáskígyós, mérges pókos viszontagságait, és Párizsba hozza Mimit, de a neheze csak ezután következik!Most az a kérdés, hogyan lehet szójababot eladni a tőzsdén állandóan zuhanó árak mellett és megmenekülni az orosz maffia markából úgy, hogy közben egy kiskorú indiánt pesztrálunk, aki, ha éppen kedve szottyan, az Eiffel-torony oldalán mászik felfelé, majd az akváriumunkból kihalászott méregdrága díszhalakat sütögeti parázs felett lakásunk teraszán. Gyenge idegzetűek innen ne olvassák tovább.
Szóval Miminek volt egy háziállata is: Majtika. Ne egy édes kis ugribugri nyuszit, pajkos kiskutyát vagy bújós cicát képzeljetek ám el. Majtika egy madárpók volt :)
