Ezeken az esős napokon miről is írhatnék, ha nem az esernyőkről.Zalánnak szerettem volna venni egyet pár évvel ezelőtt. Ami tetszett volna neki, az mind piszokdrága volt, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy veszünk egy simát és megcsináljuk mi magunk. Személyreszabott lesz és egyedi. És persze olcsó is, ami szintén nem utolsó szempont.
Zalán épp a Verdás korszakát élte, így egyértelmű volt, hogy az egyik szereplőt fogja választani.
Örültem, hogy dokit választotta. Kedvelem dokit. Annyira bölcs, én talán sosem leszek olyan. Ha pedig mégis, akkor majd csak sok-sok év műlva. Néha úgy érzem, hogy lélekben még mindig inkább az ifjú Villám Mcqueenre hasonlítok :)
A megvalósítást nem mertem magamra vállalni, Z. apukájáé az érdem. Köszi Zs!
