Zalán szülinapjára kapott egy héliumos lufit. Szabadiban a (minő véletlen) Zalán utcában van egy nagyon kedves "lufis bácsi", akihez este 17 órakor odamentünk (persze előtte egyeztettünk telefonon) és nemcsak szívesen fogadott, de hagyta, hogy Z. a kismillió lufi közül vagy negyedórát válogasson, mindent megmutatott neki, mígnem előkerült ez a cápa, ami telitalálat volt. Mivel elég sokáig bírta, nem eresztett le, még karácsonykor is megvolt, ígyhát elneveztük karácsonyi cápának. Zé annyira megszerette, hogy magával vitte még bicajozni is egyik esti séta során.















