Szóval: tavaly esett már egy kis hó, de nagyon kevés, meg nem is nagyon fogtam fel mi is az, amit meg felfogtam azt rég elfelejtettem. Igazából idén volt az első igazi havas élményem.
Hatalmas pelyhekben kezdett el esni a hó délelőtt. Anya felállított az ablak elé a székre onnan jól láttam, hogy a játszóteret és az egész környéket belepte a szép fehér hó. De az én kis agyam még nem úgy működik, mint a felnőtteké és mivel csak azt láttam, hogy belepte az utcákat a hó, ez volt az első reakcióm: KOSZOS!
Apa és anya jót nevettek ezen, aztán felöltöztünk mindhárman és lementünk örülni a hónak. Háááááááát, nekem nagyon tetszett!!!! De láttátok volna anyakát! Teljesen kifordult önmagából :)))))))))))))))))
Itt még normális
Aztán az első gyanús jel az volt, hogy elkezdett dobálni a hóesésben:
Itt kezdett befordulni, fura alakzatokat vett fel és fura arcokat vágott.
Én értetlenül álltam előtte: fogalmam sem volt mit csinál :)
Egyre furább lett.
Aztán kirobbant :)))))
Látjátok mit írtak apáék a hóba? A nevemet, meg az évszámot (amit persze eltévesztettek, de ez részemről nem von le semmit az értékéből), amikor először láttam havat.
Aztán hógolyóztunk, anyuka ekkor is elég furcsán viselkedett: sikitozva futott el előlem, pedig én csak meg akartam mutatni neki milyen ügyesen tudok már célozni .)
Már megint a Balcsin voltunk felfedeztünk az egyik mólónál egy hatalmas "jéghegyet" és hosszú órákat töltöttünk itt. Zalán iylenkor annyira szépen elvan, nem kínlódik, mindent megvizsgál, dobál, mászik. 
