Már megint egy cikk, amit szóról szóra idézek. Íme:
A
gyerekekkel való jó időtöltést nem kell napokhoz kötni – fejti ki
véleményét Vekerdy Tamás pszichológus, akit a gyermek–szülő kapcsolat
különféle stratégiáiról kérdeztünk.– Milyen a boldog gyermek?–
A boldog szót nem szeretem, inkább a derűs, jókedvű kifejezéseket
használnám. Az a gyerek érzi jól magát a bőrében, akit elfogadnak
olyannak, amilyen ő valójában. A nevelésnek két nagy lehetősége van:
legyél, aki vagy, és én ebben támogatni foglak; vagy legyél, akivé én
akarlak tenni. Kérdezhetnénk, hogy de hát a gyerek valamilyen? Igen. Nem
véletlen, hogy az ujjlenyomatunk is különböző, a DNS-ünkről nem is
beszélve. Az a valami is különbözik, ami ezt megszabja: a hívő szerint a
halhatatlan lelkünk, a nem hívő szerint az a kód, amit a természettől
kapunk. A gyerek életkoronként is változik. A kisgyereknek a
legfontosabb tevékenység a szabad és nem a fejlesztő játék. Mindennap
kellene mesélni neki, hogy ne a tévéből tanulja a beszédet. Emellett
napi négy-öt óra futkározásra, üvöltözésre lenne szüksége még akkor is,
amikor iskolába kerül. Egy göttingeni felmérés szerint a gyerekeink
katasztrofálisan keveset mozognak, nem másznak fára, nem billegnek
pallón, nem ugrálnak patak felett, ezért bizonyos agyi pályák sorvadtan
alakulnak ki. Rengeteg a beszédhibás, mert a beszéd is a mozgásból
fejlődik. Azt a kérdést kell feltenni, hogy vajon a gyermekeink olyan
körülmények között élnek-e, ami az életkorukhoz szabott. Vajon
hagyjuk-e kamasz gyermekeinket ábrándozni, merengeni, heverészni. Mert a
kamasz fiziológiás lustaságban szenved. Ezt régen ösztönösen tudták, ma
már tudományosan is bebizonyították, mégis olyan az iskolarendszer, ami
azt mondja: hozd a maximumot, ezen múlik a továbbtanulásod.
– Megismerhetik a szülők a gyermekeiket teljes mértékben?–
Igen, ha megengedik maguknak. De sokan nem teszik, mert létezik egy
korlátolt elképzelésük arról, hogy milyen legyen a gyerekük. Van a
világban egy megállíthatatlan trend, a topmenedzserképzést már az
óvodában elkezdik. A zöld óvodában van angoloktatás, a pirosban német, a
zöldben jövőre japán is indul. Lényeges kérdés, hogy van-e számítógépes
szoba, járnak-e be edzők, hogy kikapkodják a délelőtti szabad játékból a
gyereket, és lovaglásra, úszásra, karatéra vigyék, azaz neurotizálják. A
szorongó szülők azt gondolják, hogy a legjobbat akarják a gyereknek,
holott régóta tudjuk, a zseniális topmenedzser nem abból lesz, aki már
az óvodában is ezt tanulta, hanem abból, aki teljes értékű óvodás
lehetett, teljes érzelmi biztonsággal, aztán lehetett teljes értékű
kamasz, akit szabadon engedtek végre. Először ölelték testi-lelki
értelemben, aztán végre tudták hajtani a második mozdulatot, az
elengedést. Ezt is elfelejtettük, egy kutatás szerint a kamaszkor nem
konfliktusos kor, ha a gyereket szabadon engedjük. „Kisfiam, amíg az én
kenyeremet eszed, itthon vagy fél 9-re!” Miért lenne otthon? Pontosan
tudjuk, hogy az időérzék megváltozik kamaszkorban és kezd eltolódni.
Egyre később tud a gyerek elaludni, nem azért, mert rossz. Mikor ez
kiderült, egyes amerikai államokban úgy döntöttek, hogy a kamaszoknak
fél 10-kor fog kezdődni az iskola. Nálunk azt sem tudják az illetékesek,
hogy ez történik a kamasszal. Nulladik óra van, mert nem fér be az
órarendbe a sok baromság, amit a fejükre akarnak zúdítani.
–
Sok szülő megijed attól, hogy a gyermeke megváltozik kamaszkorban, úgy
érzi, nem is ismeri már igazán. Ezért elkezdi mindentől félteni, például
a drogtól.– A kamaszkor a második születés kora. Az
aranyos, kedves szőke kislányom, aki a háromnapos erdei iskolában
mindent felírt, hogy elmesélje nekem, most nem mond el semmit, a haja
barna lesz, bezárkózik. Szinte úgy érzem, hogy utál engem. Német
Waldorf-tanárok erre azt mondták, hogy a kamaszra ki kéne írni:
„átépítés miatt átmenetileg zárva”. A faggatott kamasz hazudik, ez a
leválás része. Az tud jól leválni, akinek megadták az érzelmi
biztonságot. A szülőnek pedig ki kell bírni, az egész nem tart soká. 3–8
év, aztán a gyerek visszatér hozzánk, és újra kedves lesz. Amit
tehetünk a kamaszért, hogy elviseljük a jelenlétét. Aki pedig jól ült a
családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz
függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt
próbálja pótolni. Magyarországon őrült hisztéria van a drog körül, amit a
politikai pártok még tovább szítanak, miközben itthon az alkohol a
legveszélyesebb drog. A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek
váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor
úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik
az egyik végletben.
– Akkor a biztonságot nyújtó jelenléten kívül nem is lehet mást csinálni?–
Mint a jó tréner, aki elkapja a tornászt, amikor zuhan. De nem fogja
végig a nyújtón. A kamaszt csak kamaszkora előtt lehet „nevelni”, de
akkor is inkább az őszinte együttélés a fontos.
– Most egy
olyan generáció neveli a gyermekeit, amelyik még sokkal inkább szabadon
volt eresztve. Ők voltak a „kulcsos gyerekek”. Mégis egyre több olyan
szülő van, aki a gyermeke minden percét betáblázza, hozza-viszi az
iskolából, különórákra járatja. Az USA-ban ezeket a szülőket
„helikopterszülőknek” nevezik. Milyenek lesznek ezek a túlféltett
gyerekek felnőttkorukban?– Nem kell négy különóra! Az idegen
nyelv fontos, a mozgás már kicsit más kérdés. Nincs ma Magyarországon
játékos, szórakoztató sport, az egyesületek pedig eredményre mennek, ez a
gyerek számára nagyon rossz. Kamaszkorig ilyenben nem szabadna részt
venni. Nagyon sok olyan gyereket kezelünk, aki 11-12 éves korára
pszichológushoz kerül, mert ő csak második vagy harmadik, pedig
ugyanannyit edz, mint az első. Ezt nehéz kibírni, a versenysport pokol. A
zeneoktatás sem szabad, kötelező hozzá a szolfézs, amit a gyerekek
utálnak. Azt kell átlátni a szülőnek, hogy mi az az egy-két különóra,
ami megéri. Közben az egész életet kicsit le kéne lassítani, mert ez a
gyerekek számára életmentő lenne. Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves
gyerek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan
járhatnak egyedül iskolába.
– Létezik olyan, hogy jó szülői stratégia?–
Próbáld élvezni a gyerekedet, ez a legfontosabb. A gyerek iszonyatosan
fárasztó, kiszívja a vérünket, lerágja a húsunkat, ezért meg kell tőle
szabadulni néha. Régen ez nem volt probléma, óriási családok éltek
együtt, és mindig volt kire bízni a gyereket. Manapság egy izolált anya
próbál két-három gyereket nevelni, ami pokoli fárasztó. Élni kell néha,
hogy utána egy jól szívható-rágható anyát kapjanak vissza. Nem számít,
hogy mindig rend legyen, jól álljon a függöny, és minden ki legyen
vasalva. Nem kell vasalni, hordjanak a férfiak olyan inget, ami nem
gyűrődik. Ha mindennek próbálunk megfelelni, abba beledöglünk, és a
gyerekeinkkel is ingerültek leszünk. Próbáljunk felelőtlen szülők lenni,
akik élvezik az életet és a gyerekkel való marháskodást, és akkor jó
lesz mindenkinek.
Forrás: Vasárnapi Hírek
2012. október 11.
Szülők Lapja
Ha
a gyermek a piros színt választja az eléje tett színes tárgyak közül,
akkor valószínű, hogy izgatott a helyzet miatt, nyugtatni kell. Azt is
jelzi számunkra, hogy életerős, egészséges.
Ha
kéket választ, akkor nyugodtak lehetünk: nyugodt gyermekkel van
dolgunk, aki együttműködik és biztosan végigcsinálja a feladatokat.
A lila színt választó gyermekek nagyon érzékenyek, érdeklődőek, 
é művészlelkűek, kedvesek, éppen ezért könnyen elkalandozik a figyelmük. Mesésen, játékosan kell őket a feladatban tartani.
Az
a gyermek, aki zöld színt választ akaratos, erős éntudattal
rendelkezik, jól fejlett a kritikai érzéke (ennek esetenként "szenvedő"
alanyai is lehetünk). Szigorúan egyenrangú félként kell kezelni. Esetleg
mi magunk is kövessünk el egy-egy hibát (amit hangosan meg is jegyzünk)
annak érdekében, hogy lássa: lám, itt hibázni is szabad. 
A
citromsárga az aktivitás, lelkesedés, önmegvalósítás jele. Azt jelzi
számunkra, hogy a gyermek örül, hogy nálunk lehet, de ha érdekesebb
dolog akad, akkor könnyen kilép a feladatból. Ezért törekedni kell arra,
hogy minden ingerkeltő dolgot (apró csecsebecsék, képeskönyvek,
játékok) rakjunk el a látóteréből. 
A
barna színt választó gyermek passzív, kerüli a konfliktust.
Elképzelhető, hogy fáradt, beteg, ezért ne terheljük túl. Az egyes
feladatok között biztosítsunk számára időt a pihenésre.
A
fekete egyértelműen jelzi számunkra, hogy a gyermek az egészet
stresszként éli meg, tiltakozik a feladatok miatt. Ilyenkor ( ha a
gyermek idősebb) nyugodtan kérdezzünk rá, hogy "Anya kedvéért jöttél
el?" Beszélgessünk kicsit, nyugtassuk meg, bátorítsuk, bíztassuk. 
A
szürke színt választó gyermekkel lehet a legnehezebb dolgunk: neki már
"minden mindegy". Mindenben bizonytalan, a sok csalódás miatt elzárkózik
a világ elől. Nagyon sok dícsérettel, biztatással eredményesen
dolgozhatunk együtt.
A
fehér a tisztaság, a távolságtartás, az erő jelzője lehet. A zöldet
választó gyermeknél is fontosabb számára az egyenrangúság érzése, vele
szemben 3 lépés távolságot kell tartanunk.
A
rózsaszínt választó gyermek erős egyéniség, biztos, hogy végigcsinálja a
feladatokat, jó minőségű munkát adva ki a kezéből. Feltétel nélkül
elfogad bennünket.
A
narancssárga szín is feszültséget jelez, de nem olyan erőset, mint a
piros. Éppen csak annyit, amennyitől még jobb lesz a gyermek munkája.
Örül a feladatnak.
A
bordót választó pontos, precíz, aprólékos, de oda kell rá figyelni,
mert hajlamos arra, hogy elvesszen a részletekben. Igyekszik pontos
munkát adni. Fontos a biztatás, mert valahol, valamikor kudarc érhette.
