A nap képe: jégen szörföző kacsa

Jégész 1. rész

Ilyen nagy táblák voltam a balcsin mielőtt Z. "kezelésbe vette" őket.

És így néztek ki "kezelés" után :)

A kisfiam egy igazi Úr. Ezt a jégvirágot kaptam Tőle.


Felejthetetlen napot töltöttünk együtt. Lesétáltunk a Balcsira és mivel alig voltak a parton mindent lehetett. Kővel dobálni a jeget. mennézni, hogy hogy törik apró darabokra. Jeget dobálni, csúszni, mászni.
Jelentem az én fiammal semmi gond nem volt. Amíg ő "ügyködött" én gyönyörködtem benne (ilyenkor annyira szeretem figyelni őt) és jópár fotót készítettem.

Jeges Balaton

Jégvitorlás

7 legfontosabb dolog rólam

Ha nem is 7, de íme:

1) A kisfiam (nagyon örülök, hogy fiam lett és ki is élvezem minden percét - imádom a csíntalanságait), a családom és pár barát a legfontosabb számomra.

2) Életterem:
Szeretem a teret (54 m2 panel - haha) és a fényt, nem szeretem a függönyöket, terítőket,
szőnyeg csak ímmel-ámmal. Égnek áll a hajam az állandó szimmetriára való törekvéstől.
Leinkább egy raktárépületből kialakított házban érezném jól magam - szponzorok ne
kíméljenek ;) rusztikus burkolatok és natúr bútorok között, teljes asszimetriában :)
Szeretem ha a fa bútorokon nyomokat hagy az életünk (pl: csillagszóró
kiégetés az ebédlőasztalon)

3) Hobbi:
Szívesen fotózom (amatőr, sajnos nagyon amatőr, de annál lelkesebb módon).
Szeretek társasozni (Catan, Carcassone, Billy Bones)
Lego
Görkori/jégkori - sajnos a talpamon lévő sarkantyú megakadályoz most benne, de lesz ez
még így se ;)
Edzés - ha van rá időm és pénzem is

4) Munka: nem azt csinálom, amit szeretnék :(

5) Tulajdonságaim:
Nagy a szabadság és- igazságérzetem. Kimodom a véleményemet. Ezért jó sok nehézségbe
ütközök. Nehezen alkuszom meg. Reménytelen gyűjtögető vagyok.
Szeretem a növényeket (megenni és nézni is) , állatokat (kutya, ló, lepke,
kenguru, oroszlán, szitakötő, teve). Kiráz a hideg a rágcsálóktól. Netfüggő igen, telefonfüggő
viszont nem vagyok.
Egy ideig tetszett a lakberendezés, de aztán rájöttem, hogy minden négyzetmilliméter alapos kihasználása és az alapos tervezés nem nekem való. Káoszt meg lakberendezési végzettség nélkül is ki tudok alakítani magam körül.
Szeretek olyan dolgokba belevágni, amire mások azt mondják, hogy reménytelen.
Egyébként meg örök gyerek és lázadó vagyok.

6) Stresszoldás:
- autóvezetés
- egy jó film vagy sorozat (Jóbarátok, Dr House , Dharma és Greg, Grey's Anatomy, Private
Practice) képes megnyugtatni / feldobni, kihúzni a depresszióból
- masszázs
- jó zenék (egy jóbarátom szerint teljesen elképzelhetetlen, de bennem a Radiohead számok
hallgatása túlélési ösztönt indít be)
- egy pohár Rosé (vagy 2 :)
- koncert + tánc
- hintázás

7) Vágyaim:
- Egy Pearl Jam koncert
- Eljutni Párizsba, Portugáliába, Erdélybe (még 1x) Prágába, New Yorkba
- megtanulni gitározni
- megtanulni lőni és íjazni
- részt venni egy tüntetésen
- önkéntesként valaki ismeretlen mellett lenni a nehéz órákban (Hospice) - ehhez sajnos még
nem érzem magam sem elég erősnek sem elég bátornak

8) Ha kérhetnék valamit az Élettől vagy aranyhaltól vagy bánomisén mitől vagy kitől:
Adja vissza Anyukámat és a kishugomat.

Díjat kaptam!!!!

Megkaptam életem első blogger díját és külön öröm nekem, hogy éppen Virágtól, a gyereketető blog írójától.

Nagyon tisztelem és becsülöm őt. Sokmindent tanultam / tanulok tőle és remélem egyszer majd személyesen is megismerhetem.



Most éppen beteg vagyok, de hamarosan tovább fogom adni a díjat...

Klón katona jelmez és klón jelmezvers

Mivel nem túl sok vers kering a neten klón katona témában, így "költöttünk" egyet.

Íme:

1,2,3,4 klón katona hová mégy?
Nem megyek én messzire, csak a világ végére.
Ott vannak a droidok, akik ellen harcolok.
Megnyerem a csatát,
megeszem a banánt.

Az utolsó sort csak a kín szülte, de annyira megtetszett Zének, hogy nem volt hajlandó bármilyen más variációt elfogadni helyette.

Farsangi jelmezeink

Zalán Star Wars mániája a Farsangot is körbelengte. Nem akartam vele küzdeni, hogy házilag gyártott jelmezben menjen, hisz ez a nap róla és a vágyairól szól. A nem létező kreativitásomat viszont ki kellett élnem valahogy. Mivel idén a szülők is lehetőséget kaptak a beöltözésre kitaláltam, hogy robot leszek. És egy robotban megannyi lehetőség rejlik. Íme nekem mit sikerült kihozni belőle. Először a szemek készültek el.

Majd a kapcsolótábla.

Antennára is szükség volt:

Kis segítséggel "kibeleztem" egy régi klaviatúrát (Tominak ezúton is külön köszönet a részvételért) és a chipje is felkerült a robot testére.

Zseníliadrótből rugót készítettem.

Az üzemanyagjelző milton kapocs segítségével mozgatható is.

Egy küldemény borítékjáról levágtam a vonalkódot és nézzétek milyen jól mutat itt ;)

Ez pedig kérem szépen a billentyűzet belsejében volt. Csak felragasztottam.

Az üzemanyagjelző cd marticából készült az egyszerűség kedvéért.

És ez volnék én a jelmezben :D

Haha :)

Itt pont Évi anyukájával beszélgetek. Azt hiszem azt meséltem neki milye melegem van a dobozban és hogy mennyire nem kapok levegőt :)


Mindent összevetve jó móka volt elkészíteni.

Jégcsapból jégtoll

Idén Zalánt teljesen elvarázsolták a jégcsapok.

Nap, mint nap törtünk belőlük. Megbeszéltük, hgy mire hasonlít az alakja, összehasonlítottuk a nagyságukat. Sajnos ezekről nem nagyon készült fotó (talán a telefonomban még van pár). Megtapasztaltuk, hogy milyen gyorsan olvad el.

Ja és feltaláltuk a "jégtollat", amivel nagyon könnyen lehet írni / rajzolni a hóba.

No comment vagy mégis?

Elegem van. Megint akkorát csalódtam. Ez a világ, amiben élünk baromira kétszínű!!!!!

A P betűs nagy kreatív újság (amit persze rendszeresem vásárolok) F...book oldalára feltöltöttem egy képet a saját készítésű húsvéti memóriajátékunkról és mivel erre sehol nem találtam tiltást, feltettem a blogom bejegyzésére utaló linket. Csak azét a bejegyzését, nem az egész blogét. Bár ez tudom nem sokat számít...

3x töltöttem fel és mindháromszor eltűnt, pedig akik utánnam töltöttek fel azoké mind ottmaradt. Amikor rákérdeztem, hogy ez miért van sunyin arra kértek, hogy méretezzem át a képet, biztos az a hiba. De én nem tettem semmit. 1x csak bejegyzést találok a képemnél. Egy ismerősöm Hajni írt. Ellenőriztem és tényleg látható volt mindhárom bejegyzésem. Fura mi? Vajon hogy került oda, amikor én nem csináltam semmit vele. De még akkor sem gyanakodtam annyira. Viszont amikor elolvastam a friss bejegyzéseket, akkor találtam egyet, amit mintha nekem "címeztek" volna. Íme:

"Kedves P.......sok! Mivel sokszáz új tagunk van, megismételjük a kezdetektől betartott, szokásjogon alapuló szabályunkat: itt, a profilon se fizetős szolgáltatás (tanfolyam) hirdetését, se saját termékek promócióját, se saját oldalra/blogra átirányító linket ne posztoljatok, mert meg szeretnénk őrizni ezt a felületet annak, aminek indult: az egyéni kreativitás egymást megörvendeztető fórumának.

Hát ez több helyen sántít. A P betűs magazin like-ért ajándékot ad. Hm, az egyéni kreativitás egymást megörvendeztető fóruma, mi?

Saját maga digitális verzióját hirdeti egyfolytában, ami nem is lenne baj, csak ez sem "az egyéni kreativitás egymást megörvendeztető fóruma", hanem üzlet a legjavából. Legalábbis az én fogalmaim szerint. Ezzel sincs baj, csak akkor írják azt, hogy ezen az oldalon csak ők hirdethetnek.

És ha ez még mindig nem lenne elég, akkor még elmesélek valamit. Ha az első bejegyzésemnél megírják, hogy ez nekik nem tetszik szó nélkül leveszem és megértem, hogy ez sérti az érdekeiket. Bár hogy miért azt pláne nem értem. De joguk van hozzá, ez ő oladuk és én ezt tiszteletben tartom.Mindegy, végülis így is töröltem és részemről befejezettnek tekintem az ügyet.

Végül de nem utolsó sorban, ha veszik magunknak a fáradtságot és megnézik a linket, rájönnek, hogy én pont másokat szerettem volna megörvendeztetni az ötletemmel. A blogomban szándékosan nincsenek hirdetések, nem árulok semmit, csak a magam hasznára készítek dolgokat, nem eladásra. Mindeféle kacatból eszkábálok számomra értékes, amúgy teljesen értéktelen dolgokat. Úgy gondoltam , hogy más is örülhet egy ilyen ötletnek, amihez elhasználhatja Húsvétkor a Kinder tojások műanyag részét. Hát ezzel én felbosszantottam a nagy múltú magazint. Bár úgy gondoltam , hogy egy pirinyó halacska vagyok a tengerben, de lehet , hogy mégsem?

Csikizés

Hát ez a kölök jól rákapott a csikizésre.

Én soha nem szerettem, én mindig csak kínomban röhögtem , amikor kisgyerekként csikáltak, de neki annyira tetszik ahogy nevetek, hogy az ő kedvéért nemcsak, hogy elviselem, de megpróbálok jó képet is ágni hozzá ;)

Egy indián Párizsban

Szombaton reggel Z. már fél 6-kor fent volt. Éber volt, mint a csík. Apját átküldtük a szobájába, hadd aludjon még, mi meg megnéztünk egy filmet.

Régen nagyon szerettem, kíváncsi voltam, hogy tetszik-e még. És hogy a fiamnak tetszik-e. Jelentem: IGEN.

Francia film, Párizs, lökött helyzetek -bírom.

Zalánnak "Mimiszikű" (indián nyelvén: macskapisi) tetszett a legjobban. Nekem is, bár titokban remélem, hogy ha egyszer végre eljutunk Párizsba Zalánom az Eiffel tornyot nem Mimihez hasonló módon mássza meg ;)

Akik nem ismerik, íme egy rövid tartalom (netről):
Stephen, a zaklatott életű párizsi tőzsdeügynök meg volt győződve róla, hogy az életben nem érhetik már meglepetések.Egészen addig, amíg meg nem ismerte Mimi Sikut, aki a venezuelai esőerdőkben egy indián törzzsel él, és történetesen a fia...Steph újdonsült apaszerepében és tősgyökeres városlakóként rádiótelefonja és számítógépe nélkül valahogy túléli a venezuelai dzsungel(tor) túra óriáskígyós, mérges pókos viszontagságait, és Párizsba hozza Mimit, de a neheze csak ezután következik!Most az a kérdés, hogyan lehet szójababot eladni a tőzsdén állandóan zuhanó árak mellett és megmenekülni az orosz maffia markából úgy, hogy közben egy kiskorú indiánt pesztrálunk, aki, ha éppen kedve szottyan, az Eiffel-torony oldalán mászik felfelé, majd az akváriumunkból kihalászott méregdrága díszhalakat sütögeti parázs felett lakásunk teraszán. Gyenge idegzetűek innen ne olvassák tovább.

Szóval Miminek volt egy háziállata is: Majtika. Ne egy édes kis ugribugri nyuszit, pajkos kiskutyát vagy bújós cicát képzeljetek ám el. Majtika egy madárpók volt :)

Lego featuring kartonpapír

Soha nem gondoltam volna, hogy a műanyag a papírral ilyen jó kis párost tud alkotni. Aztán valahol a neten rábukkantam erre az ötletre és nagyon megtetszett. Pont most akartam eladni a Duplos kockáinkat, de egy időre most letettem erről. Ez az épület első nekifutásra készült, egyik hétköznap este munka után, úgyhogy elég kezdetleges még, de biztos vagyok benne, hogy lesz folytatása is.

Ha van kedvetek próbáljátok ki és küldjetek róla képet, egy csokorba gyűjtöm és felteszem a blogra.

Lego tárolás

A nagyon pici vagy speckó alkatrészeket mi ebben a kétoldalas, füles tartóban tároljuk. Nagyon bevált.

Annyira jóleső érzés

Zalán rajza. Eddig is sejtettem, hogy minden a gyermekünkkel eltöltött perc hasznos. Valószínű, hogy Ti, akik ezt a blogot olvassátok ugyanígy gondoljátok, hiszen ezért találtatok ide.

Sok ellenvéleményt hallottam persze: Á! Majd megtanulja az óvodában / iskolában.... bla, bla, bla. Persze, hogy ott is sok mindent tanul, de nagyon fontos, hogy otthon mi mit teszünk hozzá. Emlékeztek még az ejtőernyős kísérletre? Pár hónapja újból elővettük...

És tegnap ezzel a rajzzal tért haza Zé az oviból. Nagyon meghatódtam és büszkeséggel töltött el.
Ez a közös élményünk ennyire meghatározó volt a kis életében. Emlékszik rá, lerajzolja.

Nem vagyunk pedagógusuk, csak mezei szülők, akik megpróbálnak aktív részesei lenni gyermekük életének. Akik megértették, hogy ezeket az időket nem hozza vissza semmi. Most kell vele leülni játszani, mert ha majd lesz rá idő, a gyerek talán nem akarja már. Lehet, hogy teperhetnénk jobban, hogy több pénzünk legyen, társadalmilag elismertebbek legyünk, meg több helyre el tudjunk menni, mégis úgy érzem jó irányban haladunk.

És erre ez a rajz a legjobb bizonyíték.