Zalán rajza. Eddig is sejtettem, hogy minden a gyermekünkkel eltöltött perc hasznos. Valószínű, hogy Ti, akik ezt a blogot olvassátok ugyanígy gondoljátok, hiszen ezért találtatok ide.
Sok ellenvéleményt hallottam persze: Á! Majd megtanulja az óvodában / iskolában.... bla, bla, bla. Persze, hogy ott is sok mindent tanul, de nagyon fontos, hogy otthon mi mit teszünk hozzá. Emlékeztek még az ejtőernyős kísérletre? Pár hónapja újból elővettük...
És tegnap ezzel a rajzzal tért haza Zé az oviból. Nagyon meghatódtam és büszkeséggel töltött el.
Ez a közös élményünk ennyire meghatározó volt a kis életében. Emlékszik rá, lerajzolja.
Nem vagyunk pedagógusuk, csak mezei szülők, akik megpróbálnak aktív részesei lenni gyermekük életének. Akik megértették, hogy ezeket az időket nem hozza vissza semmi. Most kell vele leülni játszani, mert ha majd lesz rá idő, a gyerek talán nem akarja már. Lehet, hogy teperhetnénk jobban, hogy több pénzünk legyen, társadalmilag elismertebbek legyünk, meg több helyre el tudjunk menni, mégis úgy érzem jó irányban haladunk.
És erre ez a rajz a legjobb bizonyíték.
Teljesen egyetértek veled! Igen mi is megkapjuk, hogy minden a fiúnk körül forog, de ez tényleg csak pár évig tart így, utána pedig hosszú-hosszú időn keresztül sajnálkozhatunk, hogy mit hagytunk ki a közös életünkből... Mi nem szeretnék sajnálkozni inkább megélni vele minden fontos percet! És hidd el ha nem is azonnal (bár a fenti rajz egyértelmű visszaigazolás), de idővel megtérül minden befektetett energia:-)))
VálaszTörlésMa reggel 6-kor tuja darabokat, meg terméseket késztettem elő a napközbeni fagyasztársa. Tegnap szedtük őket, napközben meg remélhetőleg megfagy. Ha nem lenne Zalán, szerintem még ágyban lettem volna. Mondtam is neki, hogy ő teszi igazán izgalmassá az életünket.
VálaszTörlésÚgyis olyan hamar fel fognak nőni, aztán reggel 6-kor majd ki sem lehet kergetni az ágyból (gondolom. Amíg igényli és szereti képes vagyok megcsinálni érte 6 vele (majdnem) bármit. Főleg, ha utánna ilyen visszaigazolásokkal lep meg.