Zalán rajza. Eddig is sejtettem, hogy minden a gyermekünkkel eltöltött perc hasznos. Valószínű, hogy Ti, akik ezt a blogot olvassátok ugyanígy gondoljátok, hiszen ezért találtatok ide.
Sok ellenvéleményt hallottam persze: Á! Majd megtanulja az óvodában / iskolában.... bla, bla, bla. Persze, hogy ott is sok mindent tanul, de nagyon fontos, hogy otthon mi mit teszünk hozzá. Emlékeztek még az ejtőernyős kísérletre? Pár hónapja újból elővettük...
És tegnap ezzel a rajzzal tért haza Zé az oviból. Nagyon meghatódtam és büszkeséggel töltött el.
Ez a közös élményünk ennyire meghatározó volt a kis életében. Emlékszik rá, lerajzolja.
Nem vagyunk pedagógusuk, csak mezei szülők, akik megpróbálnak aktív részesei lenni gyermekük életének. Akik megértették, hogy ezeket az időket nem hozza vissza semmi. Most kell vele leülni játszani, mert ha majd lesz rá idő, a gyerek talán nem akarja már. Lehet, hogy teperhetnénk jobban, hogy több pénzünk legyen, társadalmilag elismertebbek legyünk, meg több helyre el tudjunk menni, mégis úgy érzem jó irányban haladunk.
És erre ez a rajz a legjobb bizonyíték.
