Egy délelőtt Szalaiéknál + az első igazi hiszti

Ma hajnalban apának Budapestre kellett menni dolgozni. Mivel Anya is dolgozik reggelente megoldatlanná vált a felügyelőm személye. Anya elhívhatta volna mamát is, de mivel most csak 2 óráról volt szó nem akarta ezzel terhelni. Megkérdezte Tündit nem vállal-e el. A válasza "De igen, hozdd csak fel!" volt. Nagyon megörült, de egyben izgult is, hogy fogjuk átvészelni ezt a 2 órát. Jelentem nagyon jól éreztem magam Tündivel és Nórival (na meg egy idő után Zolival, aki a rossz idő miatt nem tudott dolgozni). Amikor anya hazaért egy elégedett, etetőszékben üccsörgő kiskrapekot talált, úgyhogy Tündivel egyeztetve elment még a városba ügyintézni 1 órát. Tündi elmesélte anyának, hogy milyen angyal voltam, nem volt velem semmi gond: nem dobáltam, nem hisztitem, nem sírtam utánna. Még egy órát ott töltöttünk kettesben is (ekkor persze rákezdtem a dobálásra, hisztizésre), de délben anya azt mondta, hogy most már haza kell menni ebédelni. Na ekkor történt meg az, amire anya nem számított. Akkora sírásba kezdtem amiatt hogy nem akartam hazamenni, hogy fel kellett kapjon és hazavigyen. Na de eddig én ilyenkor pár perc alatt abbahagytam a sírást, de most NEM!!!! KITARTÓAN 20 PERCEN KERESZTÜL ORDÍTOTTAM TORKOM SZAKADTÁBÓL!!!!!!!!!!!!!!! Anya nem vesztette el a lélekjelenlétét és hagyta, hogy szépen megnyugtassam magam. Addig elpakolta az ügyintézés maradványait és előkészítette az ebédet. 20 perc után aztán magamtól abbahagytam a sírást és széles vigyorral a számon odahúztam őt a hűtőhöz. Anya szerint ez volt életem első komolyabb hisztije....