Zalán szülinapja előtt pár nappal focikupára mentünk Hévízre. 13 órára kellett odaérnünk. Elvittük a papát is. Nagy volt az izgalom, jó kis csapatok jöttek össze. Mi anyukák és apukák tenyerünket markolászva, kiabálva izgultuk végig a meccseket. Jól összekovácsolta ez most a szülőket. Hihetetlen jó érzés volt, amikor Zalán nevét mondták a mikrofonba, mint góllövőét. Kellenek most ezek a pillanatok. A papának is nagyon. Este 8 körül értünk haza, de Zalán úgy elfáradt, hogy az egész utat végigaludta. Jó móka volt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.