Dr Pusztai Éva szavait idézem. Azt hiszem jópárszor el fogom még olvasni az év folyamán.
"Bevezetőben hadd magyarázzam meg, miért nem az „elsős szülőknek”
címeztem ezt a cikket, noha a köznyelv ezzel a formulával szokta
jelezni, hogy a szülő is szinte kisiskolás lesz, mikor csemetéje belép
az első osztályba. Merthogy most már az ő élete is a házi feladatról,
piros és fekete pontokról, szótagolásról és összeolvasásról, késő estébe
nyúló gyakorlásról szól. Szerintem ez akkor sem nem jó irány, ha a
magyar iskolák zöme erre próbálja rákényszeríteni a szülőket. Ezért
választottam ezt a körülményesebb megfogalmazást: ezzel is
azt akarom hangsúlyozni, hogy nem a szülő, hanem a gyerek jár iskolába.
És most nézzük a tanácsokat, amelyek sok-sok gyerek és szülő tanulással
kapcsolatos sikereit és nehézségeit látva fogalmazódtak meg bennem.
1. Ne csináljunk túl nagy felhajtást az iskolakezdés körül,
ne nyomasszuk ilyesmivel: "majd megtudod, mi a magyarok istene, ha
iskolás leszel", "ott nem rendetlenkedhetsz, majd a tanító néni
megnevel" de arra sincs szükség, hogy "ott megmutathatod, mit tudsz,
mert te már okos, iskolás nagyfiú vagy". Illúziókba se ringassuk: az
iskola nem a "Csodák Palotája": az osztályban ő egy lesz a sok közül,
nem lesz a középpontban, mint a családban. Ezt is meg kell tanulnia - az
iskolaérettség és az élet része az alkalmazkodás, a kudarcok ügyes
kezelése.
2. Mantraszerűen minél gyakrabban ismételgessük magunkban, hogy
az életben való sikerességnek, csak egy, talán nem is a legfontosabb összetevője az iskolai eredményesség.
A jegyeit tekintve kevésbé sikeres, de az emberi kapcsolatokban, mások
és saját maga „menedzselésében”, helyzetfelismerésben, konfliktusok,
krízisek kezelésben, a változások elfogadásában ügyes gyerek simán
túlszárnyalhatja azokat, akik csak „fejre gyúrnak”.
3. Tévedés azt hinni, hogy a sikerélmény az önbizalom előfeltétele. Inkább
fordítva igaz: az önérzetes, önmagukat szerető, pozitív és rugalmas
életszemléletű gyerekek szinte vonzzák magukhoz a sikert. Ami persze nem
csak az iskolai teljesítményre értendő. A bölcs szülő nem változik át
tanító nénivé az iskolakezdéskor, hanem továbbra is azt adja
csemetéjének, amit az senki mástól nem kaphat meg: szeretetteljes
figyelmet, feltétlen bizalmat, optimizmust, hogy a dolgok az iskolában
is előbb utóbb jóra fordulnak. De ha mégsem, akkor sincs vége a
világnak. Az a vicc, hogy ettől a szemlélettől általában javul a
helyzet az iskolában is…
4. Az iskoláztatás eltart 16-20 évig is, nem dől össze a világ, ha fekete pontot kap a harmadik héten. Hagyni
kell, hadd alakuljon ki a saját tanulási ritmusa, érdeklődése,
feladattudata. El kell fogadni, ha valamilyen területen gyengébben
teljesít, másban esetleg ügyesebb a társainál. Mindenáron el kell
kerülni, hogy a számára teljesíthetetlen elvárások, a tanító néni és a
szülő folyamatos elégedetlensége miatt megutálja az iskolát az első
félév végére. Ez sokkal komolyabb veszély, mint gondolnánk!
5. Sajnos, a legtöbb hazai iskola hibásan és értelmetlenül "sietteti" a gyerekeket,
mintha az lenne az eredményes oktatás legfőbb ismérve, hogy "karácsonyra olvasni fognak". Ha
a mi gyerekünknek lassabban megy az összeolvasás, vagy az írás,
maradjunk higgadtak. Gondoljunk arra, hogy ebben a korban, az egyidős
gyerekek között, akár két évnyi különbség is lehet az érettségben.
6. Az iskolakezdés még az iskolaérett gyereket is megviseli. Ha
pedig túl korán került iskolába, vagy valamilyen, addig rejtve maradt
problémája van, változatos "tünetekkel" tiltakozik a számára
elviselhetetlen teher ellen. Szétszórt, nyugtalan lesz, képtelen egy
helyben ülni, koncentrálni, előbb-utóbb összeütközésbe kerül a
társaival, "szemtelenné", agresszívvá válhat. Szorong, rosszul alszik,
rágja a körmét, könnyen elsírja magát, esetleg az addig megbízhatóan
szobatiszta gyermek bepisil, látható ok nélkül belázasodik. Az első
hetekben - sok beszélgetés mellett - időt kell hagyni neki, mert lehet,
hogy ezek a tünetek csak átmenetiek. Ha azonban egy-két hónap után is
fennállnak a gondok, érdemes nevelési tanácsadóhoz,
gyermekpszichológushoz fordulni.
7. A mindennapos kötetlen játék, mozgás, jó időben a játszótéren, szabadban, elemi joga és szükséglete a kisiskolás gyereknek,
csakúgy mint az étel ital, ruházat, szülői szeretet. Hosszú távon
megbosszulja magát, ha az elvégzendő leckére hivatkozva megfosztjuk
ettől. A tévézést, számítógépezést viszont, ha eddig nem tettük meg,
most már szigorúan korlátozzuk időben és tartalomban is. /Hét közben
maximum fél óra a képernyő előtt, és hétvégén sem több mint egy óra./
Ne legyen a gyerek szobájában tévé, vagy számítógép.
8. Iskolaidőben a kisiskolásnak este nyolckor ágyban a helye.
Meghallgathat még egy mesét, (lehetőleg élőszóban, hogy a szülei
hangja, gesztusai, arcjátéka gazdagítsa az élményt), de ekkorra már
pihenésre alkalmas, nyugodt körülményeket kell teremteni neki.
9. A másnapi előkészület,
a "bepakolás" legyen kezdettől a gyerek dolga, viszont a szülők az első hónapokban ellenőrizzék, hogy minden taneszköze rendben legyen.
10. Egészen más a gyermek teljesítménye, hangulata, ha nyugodtan, reggelizés után megy iskolába.
A napközis reggelire olyan későn kerül sor, hogy valamit feltétlenül
ennie kell otthon is: egy szendvicset, gyümölcsöt, egy pohár tejet,
kefirt, túrókrémet legalább.
11. Ne csak a szokványos kérdéseket tegyék fel délután: mi volt a suliban, kaptál-e piros pontot, stb.
Arról kellene kérdezni, hogy ő miként érezte magát, vele mi történt.
Ha igazi figyelemmel hallgatjuk, biztonságot ad neki a tudat: továbbra
is ő a fontos, akkor is, ha nem ér el azonnal óriási sikereket.
12. Nem szerencsés, ha a szülők magukra vállalják azt, hogy napról napra, késő estébe nyúló gyakoroltatással,
"az iskola meghosszabbított karjaként"
otthon igyekeznek pótolni, helyrehozni azt, amit a tanító néni nem
tudott elérni. Ez előbb utóbb komoly konfliktust szül a gyerek és a
szülő között.
13. Már a 7-8 évesek között is
egyre több a neurotikus, pszichoszomatikus tüneteket mutató kisgyerek.
Egy egész élet sikerességében a tanulmányi eredménynél lényegesen
nagyobb szerepe van a lelki stabilitásnak.
Ezért teljesen indokolt az a szülői álláspont is, amelyik az iskola ellenében is védi a gyerek mentális egészségét.
Szerencsére ma már van kínálat, ha nagyon nagy a baj, lehet próbálkozni
más, a gyerek személyiségét, életkori sajátosságait jobban figyelembe
vevő, "humánosabb" iskolával is."
