Gyerekkorom egyik kedvenc társasa volt.
Egyszerű lépegetős társas: a postakocsik és hintók világába vezet vissza minket, amikor ez erdőkben és a várromokban rablóbandák rejtőztek, ki akarták rabolni a postakocsikat, a zsandárok meg igyekeztek elkapni őket. Aki piros mezőre lép kap egy rablókártyát. A dobozban találtam egy papírt, amit most nem osztok meg szándékosan, mert vannak rajta csúnya szavak. A rablóknak adtam hozzájuk méltó nevet és zárójelbe még azt is felírtam, hogy hány évet kaptak :)
Csak egy példa, hogy értésétek mire gondolok: Bunkó Tökfilkó (6 év) :)
Azért a többség valami rá jellemző nevet kapott pl: Nagyorrú Gerzson :)
Zalán hatalmasakat nevetett rajta és ő is elnevezte egyenként a rablókat.
Megnyugtat, hogy gyerekkoromban én is használtam csúnya szavakat és mégis nagyjából normális felnőtt lettem.
A kedvenc rablóm egyébként a középső zöld sapkás-szakállas volt ;)
Pl: helyes kis zöld kesztyűket és sapkát. A kesztyűn megmutatom hogy készült.
Aztán jól beszórta pehelyhóval.
Aztán a felesleget lefújta róla.
Végül hópehely formát ragasztóztam és ő beszórta, majd a felesleget lefújta róla.
Csináltunk még hóembert,
Gyönyörű hófedte hegyeket síelő emberekkel,
Ez pedig a tájkép csata után :)
