















Az oviban azt mondják, hogy ne hagyjuk őket, ha írni akarnak.
De mit tegyek? Lemásol dolgokat, nem is veszem észre.
Nagyon sok mindent olvasgattam már a témában. Mind a két ellentétes fél (ellenzők és támogatók) mond logikusnak tűnő és elfogadható dolgokat. De döntenem végülis nekem kell. Úgy döntöttem az ösztönömre hallgatok. Ebben megerősített az is, hogy hétvégén, amikor otthon voltunk, anyu előhozta az ovis rajzaimat. Hát mit látok ez egyiken? Megpróbáltam leírni a nevem. Persze jó kis tükörírással :) Aztán mégis megtanultam helyesen írni. Ez meggyőzött.
Tegnap az interneten találtam pár betűgyakorló feladatot itt és itt - pontokat meg vonalakat kell összekötni és abból lesz a betű - és odaadtam neki. Ha már próbálkozik az írással, legalább jól tanulja meg. Megmutattam neki és azt mondtam, hogy ha lesz kedve, majd gyakorolhat ezen. Nem kell most és egyátalán nem muszáj. Csak ha majd lesz hozzá kedve. Gondoltam majd valamikor pár nap/hét múlva nekiugrik.
Azonnal lecsapott rá. Térültem-fordultam és látom már csinálja is. Megcsinálta az összes nagy és kisbetűt is.


Donászy Magda: Nagymamának
Anyák napján, mikor a nap felkel,
Nagymamám elé állok sok- sok szeretettel.
Édes jó anyámat felnevelte nékem.
Most értem fárad, mint anyámért régen.
Ha nincs itt, hiányzik, jöttét várva várom.
Nála jobb nagyi nincs is a világon.
Mesét mond, ha kérem, főz, vasal naponta,
mintha mindnyájunknak édesanyja volna.
Anyák napján reggel, mikor a nap felkel,
Őt is felköszöntöm hálás szeretettel.
Pár szédszethető műanyagtojásba (mindig elrakom, ha Dínótojást veszek a kisboltban Zalánnak)gumilabdát tettünk.