2009. március 18., szerda

Vásárlás-főzés-terítés Kanizsa-módra

Zazikám lebetegedett. Ahogy annak idején anyukám is csinálta, igyekszem ilyenkor nem azt erősíteni benne, hogy jaj mennyire beteg vagy, hanem elterelni a figyelmét (már amennyire lehetséges).

Ő még betegen is nagyon mozgékony, nem az az elfekvős típus. Így ezt kihasználva játszottunk egy jó nagyot.

Előszedtem azt a műanyag bevásárló kocsit, amit még kisebb korában imádott tologatni. Van egy csomó zöldségünk, gyümölcsünk és más élelmiszerünk. Ígyhát elindultunk és telepakoltuk a bevásárlókocsit. A Jézuskától kapott mérlegen előtte persze lemértünk mindent. Majd odamentünk a pénztárhoz vonalkódleolvasóval leolvastuk a cuccot majd kifizettük. Aztán bevásárlótáskába pakoltuk és hazavittük. Előszedtük a vágódeszkát és a tépőzáras zöldeket és gyümiket mind felszeleteltük. Tepsibe raktuk (ez még a Fakopáncsos karácsonyi díszek tárolója, amibe pont elférnek a felszeletelt zöldek és pont belefér a tűzhely polcára). Aztán bekapcsoltuk a sütőt és amíg a kaja megfőlt megterítettünk. Erre már apa is hazaért. Aztán Zazi kiadagolta a kaját és megettük. Evés után szerette volna elmosogatni az edényeket, de jobb híján ezt a falon tette meg. Összenéztünk apával: a nyuszi ugyanis egy kültéren is használható mosógatót fog hozni neki. Ezek szerint nem volt rossz ötlet. Gondoltam pacsázni szeret.... :)

Sió áruház helye

Régebben tettem fel képet a bontásról. Sokszor jártunk erre, mivel mindig sok munkagép volt itt.

A gazdasági válság erre is rányomta a bélyegét. A beruházás áll, a lyuk maradt.

Roary


Ez Zazi aktuális kedvence, természetesen csakis Buzz Lightyear mellett, nem helyett :)

2009. március 9., hétfő

Mentőség

Apjával játszanak a szobában, én a nappaliból hallom, ahogy Zé kiabál:

Mentőség jöjjél!

A játék végeztével mondom nekik: Nagyon büszke vagyok Rátok, szépen játszottatok.

Erre Zazi: Engemre is?

2009. február 27., péntek

Bogyó és Babóca: A barlangi pók - Az első igazi MESE


Végre én is mesélhetek Zalánnak!!!!!!

Nem tudom elmondani mennyire csalódott voltam, hogy az én gyerekemnek nem lehet mesélni. Sokszor próbálkoztam, időről-időre újra megpróbáltam, de nem ment. Eddig nem nagyon érdekelte: nem tudott leülni és végighallgatni egy mesét. 2 mondat után felugrott és elfutott. Szerencsére ez most megváltozott. Az első igazi esti/alvós mesénk Bartos Erika meséje lett a Bogyó és babóca sorozat egyik remeke. Köszönjük Erika!

Betegség avagy Zé esete a formázott sültkrumplival


Zazinak 1 nap alatt 2x volt láza, azóta semmi. Nagyon fájlalta a pociját is, így előbb magamtól, aztán orvosi beleegyezéssel diétára fogtam.
A krumplit nem nagyon szereti, így a következő cselhez folyamodtam, hátha megeszi. Sült krumplit csináltunk minden nélkül és a gyurmához is használatos formákkal megformáztuk a krumpliszeleteket. Majd kisütöttük az egészet.
Az "okosok" mindig azzal tuningolják a mezei anyukák agyát, hogy "humorosan" meg "játékosan" kell megoldani az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket.
Régebben amikor Zazi soha nem akart felöltözni, egy anyuka azt tanácsolta nekem, hogy mondjak neki mondókákat közben vagy énekeljek, akkor majd sikerül, ő is így csinálja. Hát kérem ez azért nem így működik. Én mondókáztam meg énekeltem , a gyerek üvöltött és amikor végre sikerült rá felcseleznem a cipőt, egy rándítással leszedte a lábáról a másodperc töredéke alatt :))))) Vicces volt és persze nagyon kiábrándító is. Azt hiszem ezeknek a "cseles" anyukáknak a gyerekeire egyébként is fel lehetne adni a cuccot minden erőfeszítés nélkül , de így legalább sikerélményük lehet :)
Hát jelentem, minden igyekezetem ellenére ez a "trükkös"módszer megint nem járt sikerrel. Ugyanúgy nem ette meg a krumplit játék ide, formázás oda, pedig ő is segített készíteni :)))) Na bumm, erre varrjatok gombot!


Maxibloks

Na ne higgyétek, hogy a gazdasági válság az oka annak, hogy most nem építettem Zazinak trónszéket. Ennél sokkal prózaibb. Egyszerűen már nem férne bele :) Már legutóbb is megkínlódtunk, úgyhogy most ilyen doboz-jellegű kreációt csináltunk a még mindig imádott építőkockából.


2009. február 26., csütörtök

A nap képe: Tavasz panelben

Egyik kedvenc mondásom: "Nem tudtam, hogy lehetetlen, így megcsináltam".

Így volt ezzel is. Sokan mondták, hogy úgysem marad meg cserépben a hóvirág. Meg mit akarok én egy panelben? Hát kérem szépen hóvirágot szerettem volna és lett is gyönyörű hóvirágom.

Aztán amikor az oviban hóvirágfestés volt, akkor bevittem nekik (akkor már 6-8 is kinyílt) Nagy volt az öröm!


Úgy tűnik a sok csodálatos hóvirág mellett lesz még krókuszunk és tulipánunk is (piros) 2009.03.11-i állapot:

2009. február 22., vasárnap

Kicsi séf in action again :)

Kicsi Zé sajtot reszel,


kever-kavar és már kész is a finom vacsi :)

Ez pedig egy jellegzetes elmélyülős kép Zaziról sajtreszelés közben. Mindig igy kukucskálja meg, hogy mennyi sajtot reszelt már le :)


Akadálypálya

Ki mondta, hogy egy 54 m2-es panellakásban nem lehet akadálypályát kialakítani? Kell hozzá egy szobacsúszda, egy gyerek asztal


Egy hintaló, egy szél egy lavór és egy labda.

Na meg egy lelkes kölök:
Biztonság kedvéért ne hagyjuk felügyelet nélkül, mert ilyen dolgokra képes:




LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...